Kosztolányi Dezső:

ÜLLŐI-ÚTI FÁK

Az ég legyen tivéletek,

Üllői-úti fák.

Borítsa lombos fejetek
szagos, virágos fergeteg,

ezer fehér virág.

Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjuság,

Üllői-úti fák.

Másoknak is így nyíljatok,

Üllői-úti fák.

Szívják az édes illatot,
a balzsamost, az altatót

az est óráin át.

Ne lássák a bú ciprusát,
higgyék, örök az ifjuság,

Üllői-úti fák.

Haldoklik a sárgult határ,

Üllői-úti fák.

Nyugszik a kedvem napja már,
a szél busan dúdolva jár,

s megöl minden csirát.

Hova repül az ifjuság?
Feleljetek, bús lombu fák,

Üllői-úti fák.