Somlyó György:

EGY EMBER A FÖLD EGY PONTJÁN ŐSSZEL ÉJSZAKA

Itt állok
(az ember három fő testhelyzete közül az egyikben)
e kicsiny kis földdarabon
(amit a magyar nyelv talpalatnyinak mond)
talpam alatt megzörren egy ázott levél
(amely jövőre már nem lesz)
fölöttem elképzelhetetlen messzeségben a csillagok
(amelyek millió év múlva is lesznek)
köröttem senki
(hozzám hasonló lény)
de megszámlálhatatlan létező
(akihez majd hasonló leszek)

Itt állok
(sötétség fények csönd zajok)
és minden olyan mintha már itt se lennék